Warning: session_start(): open(/var/www/www/helysegek.hu/tmp//sess_31atocedcg34i77d0m6mb49435, O_RDWR) failed: Disc quota exceeded (69) in /var/www/www/helysegek.hu/www/main.php on line 22
Egri Kisboldogasszony Templom és Plébánia - - Lenkey Károly
Belépés
FõoldalKeresésOldalakHirdetésekNévjegyekRegisztrációBelépés
Hírek
- Kápolna és a temető története
- Plébánosunk
- Elhunyt plébánosaink
- Közösségünk
- Kik nyugszanak temetőnkben
- Lenkey N. János
- Védett sírok
- Lenkey Károly
Legányi Ferenc
- Galéria
- ügyfélfogadásaink
- Plébánia elhelyezkedése
- Kapcsolat
- Misék rendje
- Aktuális
-Búcsú 2012


Lenkey Károly

(zádorfalvi lenkei),

Bécs, 1802. febr. 25.Eger, 1874. máj. 18.:

Az 1848-as szabadságharc honvédhuszár-ezredese. Bécsben kezdte katonai pályáját, egyes források szerint 1836-ban, míg más írások szerint 1839-ben százados lett. 1839-ben nőül vett egy szegény leányt és letette tiszti rangját, tehát mint százados kilépett a hadseregből. 1848-ban a honvédhadsereg tagja lett. Azonnal őrnagygyá nevezték ki s a ráczok ellen Verbászra küldték. Itt azonban csakhamar éles surlódásba keveredett Bechtold tábornokkal és gróf Castilioni huszárezredessel; mire visszahívták zászlóaljával együtt Hevesvármegyébe. 1849-ben a Vilmos-huszárok parancsnokává és ezredessé nevezték ki, s azok élén vett részt Budavár ostromában. A világosi catastropha után Egerben két hónapig rejtőzött, de azután önként jelentkezett, mire Pestre vitték és szept. 29. az Ujépületbe zárták. Innét Aradra hurcolták, hol kegyelem útján 12 évi nehéz várfogságot kapott, melyből négyet ki is töltött és 1853. decz. 19. szabadult ki börtönéből, kegyelmet kapott és Egerben telepedett le, ahol vm.-i főszámvevővé választották. 1867-ben Egerben egyhangúlag. Megírta emlékiratait az 1848 – 49-es szabadságharcról, amelyet részletekben a Honvéd c. lapban (1867 – 69) tett közzé.Meghalt 1874. máj. 18. Egerben.

A Honvédben (1867. 3. sz. Helyreigazítás az 1849. okt. 4., 5. és 6. gyásznapokat illetőleg, 1869. 15-25. sz. L. K. emlékirataiból: L. a rácz-szerb felkelők elleni hadjárat, II. A haza legfontosabb ügyei honáruló kezében, III. A fővezér főhadi szállása a nagy-sarlói csata alatt, IV. Budavár ostroma, V. Budavár vívása alatt, VI. Az alföldi táborozás, Perczel Mór hadseregszervező buzgalma s tehetsége, VII. A fogság és halál előli menekülés, VIII. A hazamenekülés, IX. A hadi törvényszék és a fogság, X. A legszánandóbb vértanú, XI. Az osztrák hadbirák, A foglyok unaloműzése, Megkegyelmezés, Közli Egervári Ödön és Jegyzetek Pap Gábortól).

http://audit.median.hu/cgi-bin/track.cgi?uc=11387933992694&dc=1&ui=284881@welid=1302435187000A578194http://audit.median.hu/cgi-bin/track.cgi?uc=11387933992694&dc=1

Egy kicsit bővebben e hős, élet s császári törvénykezés által meggyötört katona életéről.

„Nem csügged, s honvéd tisztét teljesíti,

Míg győz, vagy testhalmok közt sírt talál…”

(Kisfaludy Károly)

Lenkey Károlynak csak az aradi tizenhármak kivégzése után nyílt lehetősége, hogy meglátogassa öccsét a börtönben. Bajtársa, Perczel Antal nemzetőr őrnagy eszközölte ki az engedélyt a „prófosznál” (katonai börtönőrnél). Örök szégyene az akkori császári haderő alárendeltségébe tartozó börtönszemélyzetnek, ahogyan a tábornokkal bántak. Lenkey Károly elmondja 1869-es visszaemlékezésében, mennyire megdöbbentették a látottak. János már nem ismerte fel bátyját: „Vad, állati tekintettel meztelen, egy rongyos üres szalmazsákba a hidegtől összezsugorodva feküdt a vas lavaleton, fejét a vasra fektetve, úgy, hogy egy vérző mély sebbe, a nyakcsigolyába volt a lavalett fejvasa illesztve. Fájdalom nyilvánulása nélkül nézett bátyjára és Perczelre, de midőn a börtönőrt meglátta, azonnal dühbe jött, és minden összefüggés nélkül panaszkodott”. A szobában a bútorzat összetörve, az ablakok kitörve voltak, „a novemberi hidegnek szabad bemenetet engedtek az erős vasrostély között”. A tábornok állapota csak rosszabbodott, a sebek száma nőtt, melyek „részint felfekvés, részint amikor dühöngött, a katonaőrök puskatusái és szuronyai által okoztatván, gyógyítás nélkül vérzettek és gennyhedtek”.

Lenkey János tábornok fiatal élete hamar kettétört. Karl Ernst cs. kir törzshadbíró Aradról keltezett, 1849. február 14-i szűkszavú szolgálati jelentésében közölte Haynau táborszernaggyal: „E hó 9-én az itteni várban őrzött, megtébolyodott és az orvosok által már régen reménytelen esetnek ítélt Lenkey János lázadóvezér halál útján fogyatékba jutott”.

A várparancsnok a szokásos „vérmezőn” ásatta ki a sírgödröt, s rábólintott Lenkey Károly kérésére, hogy elkísérhesse utolsó útjára öccsét. A holttestet egy fekete korommal bemázolt koporsóhoz hasonlító ládába tették, a minorita börtönlelkész beszentelte a koporsót, amit feltettek „a pecér ganajhordó kocsijára”. A porkoláb emberséges volt, és szándékosan nem szólt a tizedesnek és a kísérő katonáknak, hogy hova vigyék a koporsót. Ahogy kihajtottak, a kocsis kérdésére az útirányt illetően Lenkey Károly azt válaszolta: irány a városi katonai temető. A Maros folyón átkeltek egy kompon a túlpartra: ott találkoztak „véletlenül” Kil esztergályossal, Lenkey Károly jó ismerősével. Ő gyorsan szétvitte a gyászhírt: soha el nem feledhető tiszteletet érdemelnek Arad polgárai, hogy egymást értesítve odafutottak a templomkertbe. A sírt is kiásták és egy helyi pap a katolikus egyház szertartása szerint eltemette a halottat, akinek koporsóját a polgárok beszentelték „a részvét nemes könnyűivel”. Térdre borultak még a katonák is, akik lengyelek voltak, és „elmondták a végbúcsú imát”.

Lenkey Károly ügye Aradon Daubeck hadbíró elé került. Az elsőfokú ítélet 1850. február 15-én született meg: golyó általi halált mondott ki rezzenéstelen arccal a bíró. A Magyar Hírlap 1850. március 6-i száma közleményben közölte elrettentésül: Lenkey Károly „előleges szolgálattétel után, mint az egri nemzetőrség őrnagya alezredessé előmozdíttatott, ezredesi előmozdítást, s a 10. huszárezred parancsnokságát elfogadta, ezen ezredi parancsnokságot április 21-kétől egész máj. 14-ig 1849. – ez idő alatt különösen Görgey Artúr ostromló hadtesténél vitte, továbbá júl. elején a 10. hadtest 2. osztályának parancsnokságát átvette, s aug. 4-ig vitte… lőpor és golyó általi halálra ítéltetett”. A terrorgépezet némileg már kezdett felengedni, ennek jele, hogy néhány hét múlva fellebbezésre a katonai bíróság a halálbüntetést 12 évi vasban eltöltendő várfogságra változtatta, fenntartotta azonban az ingó és ingatlan vagyonelkobzást.

Ferenc József császár 1852 nyarán körutat tett az országban, ekkor Sándor ezredes I. Vilmos württenbergi királyhoz fordult egykori tiszttársa bátyja, Lenkey Károly ügyében. Közbenjárását kérte. A király ezt megtette, s amikor a császár Aradra ment, kérte Kasztelicz altábornagyot, aradi várparancsnokot, terjesszen elő három elítélt főtisztet amnesztiára: Lenkey Károly mellett Majtényi Kálmán ezredes és Martinyi Frigyes alezredes került rá a listára. Lenkey Károly 1853. december 19-én szabadult az aradi várbörtönből.

A börtönévek szétzilálták Lenkey Károly családját. Emlékiratában leírja, Egerbe történt hazaérkezése után otthonában „nagy lőn csalódása, neje, sőt gyermekei is el voltak idegenedve tőle”. Legfőbb, „örökvérző sebet” ütött szívén, hogy hét gyermeke közül az elsőszülött Albin, soha nem tért vissza Amerikából. Albin hadapródkadét volt a szabadságharc alatt a 74. honvéd zászlóalj nevelőintézetében Nagyváradon, 1861-ben azonban beállt Miksa osztrák főherceg expedíciós egységébe, és áthajózott az óceánon Mexikóba. Miksa császár 1867-ben bekövetkezett kivégzését követően nem szállt fel a holttestet hazaszállító hajóra, a fiatal tisztnek végleg nyoma veszett.

Lenkey Károly a kiegyezés válaszútjának tekinthető 1861-es évig, egy ideig rendőri felügyelet alatt Mónosbélen élt: gazdálkodott az egri szerviták rendházának tulajdonában lévő kis birtokon, majd visszatért Egerbe, de csak a kiegyezést követően kapott megfelelő állást: a megyei törvényhatóságnál főszámvevő lett. Sokat fáradozott Csiky Sándorral, a 48-as párt helyi országgyűlési képviselőjével a Hevesi Honvédegylet megszervezésén, minden évben koszorúzást rendeztek az elesett honvédek tiszteletére az egykori kápolnai csatatéren. Igen boldogok voltak mindketten, amikor Arad város törvényhatósága értesítette Eger törvényhatóságát, hogy emlékművet állítanak Lenkey János honvédtábornok tiszteletére, s felavatására 1868. szeptember 7-én, a tábornok születésnapján kerül sor. Lenkey Károly 1874. május 18-án hunyt el Egerben. A Kisasszony-temetőben helyezték végső nyugalomra édesanyja mellé.


Irodalom:

Lenkey Károly emlékirata 1848/1849-ről. (Szerk. dr. Misóczki Lajos) Eger, 1999. Az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola kiadása. 60 old.

Csiffáry Gergely: A másik Lenkey. Lenkey Károly honvéd ezredes (1803–1874) életrajza. Gyöngyös, 2000. Mátra Múzeum kiad. 83–108. old.

Hermann Róbert: Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc vértanúi – október 6. Bp. 2000. Oktatási Minisztérium, 40. old.

Katona Tamás: Az aradi vértanúk. (Előszót írta: Katona Tamás.) Bp. 1979. Szépirodalmi Kiadó

M. Hirlap 1850. 95. sz (Haditörv. ítélet.)

Honvéd 1869. 20. sz. arczk.

Vasárnapi Ujság 1874. 22. sz. arczk.

Pallas Nagy Lexikona XI. 420. l. és gyászjelentés.

http://mek.niif.hu/03600/03630/html/l/l13914.htm


Új bejegyzés

Felhasználói név
Jelszó


Elfelejtette jelszavát?


.

.

developed by Centrumnet Systems